A Hanságból az osztrák-magyar határt jelentő főcsatornán át Andauba, majd onnan
tovább (már ki tudja merre?). Ez a menekülők útvonala. Először 1947-48-ban
menekültek erre a hazánkból, hazájukból elűzött németek, majd alig tíz év múlva
egy levert forradalom után 200.000 magyar futott-támolygott-tántorgott végig e pár
kilométeres szakaszon, ahol most az Andaui-híd és a Szigethy Attila Alapítvány
jóvoltából szoborpark húzódik.
1993-ban öt európai ország 17 képzőművésze monumentális kompozíciókat emelt a 9
km hosszú út mentén. Azóta Andau/Mosontarcsa, Jánossomorja és Kapuvár civil
mozgalmai és a Szigethy Attila Alapítvány támogatásával minden évben megvalósul az
alkotótábor és gyarapodik a szoborutca.
Az erőszak, a
kirekesztés, a gyűlölet ellen szólnak ezek a megrendítő alkotások, melyek mindig
elszégyellik magukat, ha valamilyen új borzalom történik a világban. Riadtan
koccannak össze a szőlőgyökérből formált, fölakasztott lábszárcsontok. Hartmut
Hornung bárkájában pedig összebújnak a szobormenekültek. A csillagokig nyúl
segítségért Herbert Golser szenvedő alakjának két keze. A bonni Johannes Phillip
Speder koponyahalmot maga után vonszoló emberének egyre nehezebb cipelnie a föl meg
föléledő múltat.
Ryan megrázó dokumentumregényének címét kissé megváltoztatva írjuk: "nincs
oly messze a híd". Menjünk át rajta, hogy a művészek szava ne legyen pusztába
kiáltott szó. Nyugalmat árasztó sétánk a Hanságban ezzel az élménnyel lesz
teljes.
Andaui-híd és Szoborpark A Hanság-főcsatorna és Andau között.
Megközelítés:
Fertőd-Pomogy/Pamhagen, illetve nyáron gyalogosan és kerékpárral Andau-Jánossomorja
határátkelőn.


