![[ArraboNet Honlap]](/pic/arrabonet_emblema.gif){kind=small}
A Hanság hajdan hazánk egyik legnagyobb összefüggő lápterülete
volt. Történetében jellemzőek a szélsőséges, szeszélyes vízviszonyok és az
ellenük való folytonos küzdelem, s ez még napjainkban sem ért véget.
Ez a természeti törvények uralta mocsárvilág - a Fertő-tóval összefüggő
vízrendszert alkotva - egészen a XVIII. század második feléig megvolt ősi
háborítatlanságában. Az egykori lápterület a Fertő-tótól keletre elterülő,
azzal együtt kialakult - a Rábaköz és Mosoni-síkság közé ékelődött -
nyugat-keleti irányban hosszan elnyúló medence tengelyében a Hansági főcsatornával.
Hossza Lébénytől a Fertőig 55 km; szélessége átlagosan 12 km. Medencéjében
sekély víz állt és rajta dús víznövényzet fejlődött ki. Évezredek során a
nád, sás káka és egyéb növények elpusztult szövevényes maradványai egyre
vastagabb lápos réteget alkottak, amit az áradások által hozott iszap tömörített
és részben iszapos lápi (hanyos) föld, részben pedig tőzeg keletkezett.
A Hanság változatos felszínét jelenleg is különböző vastagságú tőzegréteg,
lápi talaj fedi. A tőzeg síkjából számos 2-3 m magas lápsziget (ún.
"gorond") emelkedik ki. Ezek lettek a mocsár meghódításának kiindulási
helyei; itt épültek fel a majorok és kisebb falvak.
A táj néhány dombhát kivételével sík. Felszíne a peremrészektől kiindulva
enyhén lejt a medence belseje felé. A tengerszint (Balti-tenger) feletti átlagos
magassága 113-117 m. A lecsapolások nyomán az ember kultúrterületeivel mélyen
benyomul az egykori láp területébe. A sorozatos vízrendezést követően a
vízkészlet csökkenése miatt a táj, az élőhely, az életközösség igen jelentősen
átalakult.
Ennek következtében a lápok, mocsaras ingoványok helyét rétek-legelők majd
fokozatosan kultúrterületek (telepített rétek és szántók) foglalták el, és a
láperdők helyére főleg nemesnyárasokból álló kultúrerdők kerültek.
Az ősi vegetáció egyik legjellegzetesebb képviselője a támasztógyökeres éger.
Jelenleg csak mintegy 400 hektáros állományban maradt meg. A hepehupás felületű,
hatalmas mocsárvilágot valamikor erek vadvizek szabdalták, s a kisebb-nagyobb tavak
nádasai, a lápszigetek adtak otthont a gazdag növény- és népes állatvilágnak. A
láp növényzete több övezetbe rendeződött: a legmagasabban fekvő, külső övezet a
rétek, kaszálók birodalma volt, beljebb a nádasok, végül a kákás övezet
következett.
Szolgáltatás: kiadványok árusítása (térkép, prospektus, képeslap).
A Nemzeti Park területei különállóak és viszonylag nagy távolságra vannak egymástól; ezért a kisebb területi egységeket megközelítés, közlekedés és bemutatás szempontjából külön kell tárgyalni.
Minden irányból jól megközelíthető közúton, illetve
Mosonmagyaróvár és Győr felől vasúton is. Kiindulási pontul azonban célszerű Lébényt választani, ahonnan a védett terület
gépjárművel érhető el. Lébénytől északnyugati irányban Tárnokrétire
aszfaltút vezet. Közben az út mellett húzódó híres gyöngyvirágostölgyerdőt
lehet megnézni, mely jelenleg nem védett terület, így szabadon látogatható.
Az út mellett jellegzetes hansági láprétek és a Polgári-Pintérhany rekettyefűzekkel átszőtt nádas lápmaradványai láthatók. Az egykori római úton gyalogtúrát lehet tenni. Ezt követően a Nemzeti Park határán húzódó úton Ottómajorig jutunk, közben a Figurák égereseit, ligetes tisztásait láthatjuk. Innen délnyugati irányban a Tőzeg-csatorna mentén végighaladva eljutunk a Koronaerdőig. Ezt megkerülve északkelet felé tartva a Töllösi erdő szigorúan védett ligetes-nyíres részletei láthatók. Ennek megtekintése után köves úton, majd északkelet felé tartva kavicsos úton juthatunk az Öregerdőhöz és Vesszőserdőhöz. Ezen a ligetes, tisztásokkal tarkított tájon az erdőben gyalogos túrák végezhetők egészen úticélunk végéig. A Nemzeti Parkot elhagyva észak felé Mosonmagyaróvárra juthatunk. Az Észak-Hanság szinte egész területe bejárható és bemutatható gépjárművel - fél nap alatt. Kocsival csak lassan, körültekintéssel haladjunk! A leírt, nagyrészt kavicsos útvonal hossza Lébénytől Lébényig 35 km.
Az egykor kiterjedt Hanság-Fertő vadvízország és mocsárvilágának napjainkig fennmaradt, a múltat idéző színfoltja Fehértó. A Hanság keleti medencéjétől délre elhelyezkedő, mintegy 270 hektár kiterjedésű terület Fehértó és Győrsövényháza községek között helyezkedik el, a Rábca folyótól délre. A táj jellegzetességei a kiszáradó láprétek, mocsárrétek, kiterjedt nádasok, bokorfüzesek és füzesek, valamint a nyílt víztükör. Tájképileg, továbbá ritka természeti értékei, védett növény- és állatvilága folytán a Fertő-Hansági Nemzeti Park egyik fokozottan védett területe. A réteken orchideák virágoznak, mocsári gólyahírek, réti boglárkák virágszőnyegében, számos sás fajjal. Jelentős a kétéltű- és hüllőfaunája, továbbá itt él az emlősök egyik érdekes faja, a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus). Ez a kis állat jégkorszaki maradványfaj, Magyarországon elég ritka. A Fehértó leglátványosabb élőlényei a madarak. Már a század elején felkeresték a tájat neves ornitológusok, napjainkban pedig 1977-től folyamatosan működik nyaranta július és augusztus hónapokban a Hansági Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábor. Itt 14 éves kortól vehetnek részt a természetvédelem és a madarak, növények, állatok iránt érdeklődők, amatőr és hivatásos megfigyelők, kutatók. A sátortábor a Fehértói Madárvárta épülete előtti kis területen létesül, tőle 300 méterre a madármegfigyelő-torony a nádasban. Az elmúlt 17 év alatt a sok magyar résztvevőn kívül 23 országból voltak érdeklődők. A táborban botanikai felmérések, mikroszkópos vizsgálatok, zoológiai felmérések, rovarok megfigyelései történnek, de a legfőbb tevékenység a madarak gyűrűzése, biometriai adatainak felvétele, madárfaunisztikai megfigyelések. Az eltelt időszak alatt közel 170 faj jelenlétét regisztrálták. A réteken bíbicek, sárszalonkák költenek, zsombékos élőhelyeken a hamvas rétihéják, kékbegyek, foltos nádiposzáták stb. A nádas részeken a nagy kócsagok. a vörösgémek, a törpegémek, a barna rétihéják, a barkóscinegék, a nádirigók, a fülemülesitke stb. fajok élnek. A füzesek környékén gyakoriak a búbosbankák, a függőcinegék, a környező réteken a réti tücsökmadár a füzikék, a nyaktekercs és a fekete harkály. A két tó látogatása az Észak- vagy Dél-Hansággal összekötve is lehetséges.
Jól kiépített közúton minden irányból megközelítheto, de
látogatásának legalkalmasabb kiindulási helye Kapuvár
melytől Osli községet érintve a Nemzeti Park
déli része 15 km távolságra van. Közben az Osli-földszigeti út két oldalán
tipikus hansági lápréteket láthatunk, de ezek még nem tartoznak a Nemzeti Park
területéhez.
Oslitól 5 km-re észak felé fordulva kavicsos erdei úton juthatunk
a Csíkos-égeri erdészházhoz (Osli Madárvárta). Ennek közelében - még a
Nemzeti Park területén kívül szabadidőpark létesült. A Ház-allén
észak felé haladva vegyes korú égerállományt láthatunk, ezután a Nemzeti Park
szigorúan védett és különleges értékét jelentő öreg égeres sarjerdejéhez
érkezünk. Itt rövid gyalogos sétával a Rábca folyó töltéséről a csornai
Hany legszebb rekettyefüzes láprétje tekinthető meg. Ezután a még meglévő
támasztógyökeres égerállomány mellett a Csonka-allén végighaladva a
nevezetes Királytóhoz jutunk. Jellegzetes hansági réteken át,
öntöző-lecsapoló kettős célú csatornákat keresztezve az Osli-hanyi úton
végighaladunk a Nemzeti Park nyugati szélén, annak határáig (Szegedi csatorna).
A Dél-Hanság területén így megtett útvonal hossza 8 km; a
Nemzeti Parkot elhagyva a tőzegfeldolgozó telep mentén a túra befejezéseként
Öntésmajorba juthatunk. A Dél-Hanság jellegzetességeit teljes egészében bemutató,
leírt útvonal hossza Kapuvártól Kapuvárig 35 km.
Az észak- és dél-hansági túra egész naposként - tetszőleges sorrendben - esetleg össze is köthető.
A Hanság egyedülálló természeti képéhez tartoznak a
dél-hansági égersarjerdők, melyek tájképi, növénytani és erdészeti szempontból
jelentős értéket képviselnek. Továbbá - mind a Déli-, mind az Északi-Hanságban -
a füzekkel és rekettyefüzekkel átszőtt, a spontán beerdősülés folyamatában
lévő mocsárrétek. A Nemzeti Park legjelentősebb növénytársulásai: a hínárvegetáció,
a nádasok, a rekettyefüzesek, az égererdők és a ligeterdők.
Ezek közül is a legjellegzetesebb az égerláp. A hajdani éger nagy
kiterjedésű, talajszintből erősen kiemelkedő sajátos támasztógyökeres
állományából ma már csak a Királytói Éger és a Csíkos Éger területén maradt,
mintegy 50 hektár - helyüket zömmel nemesnyáras telepítések foglalják el. A
szárazabb helyeken fűzligetek állományai jelennek meg. Az Észak-Hanság
területén további növénytani értéket jelentenek a nyíresek és a tölgy-kőris-szil
ligeterdők maradványfoltjai.
A Hanság állatvilága is igen gazdag. A Nemzeti Parkban a halak
közül a folyókban előfordul a ponty, a kárász, a compó, a menyhal,
a csuka, a ragadozó őn, a rózsás márna stb. A lápvilág régen
tömegesen található fajai a pirosszemű kele, a vésettajkú paduc, a csik
félék - szórványosan ma is előfordulnak. A hüllő közül még megtalálható a parlagi
vipera, többfajta sikló, az elevenszülő gyík, a kétéltűek
közül a pettyes- és tarajos gőte, a mocsári teknős és a békák.
A madárvilág szintén gazdag; a Nemzeti Park területén eddig megfigyelt fajok száma
195. Ritkábban előfordul a fekete gólya, a hamvas rétihéja, a kékvércse,
a réti fülesbagoly és a karvalyposzáta is. A területen fészkelő
fajok: a túzok - mely a hansági táj jellegzetessége és egyik legjelentősebb
természeti értéke -, továbbá a nagykócsag, a barna rétihéja, a kanalas
gém, a szürkegém, a szalakóta, a törpegém és a nagy
póling. A Hanság a vonuló madaraknak megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyet
biztosít. Vonuláskor a csoportosan megjelenő nagykócsag mellett a Barbacsi- és
Fehér-tónak vendége a halászsas is. Az énekesmadarak fej- és egyedszáma is nagy. Az
emlősök közül említést érdemel a pézsmapocok, a nyest és a nyuszt,
valamint a ritkán előforduló vidra.
