![[ArraboNet Honlap]](/pic/arrabonet_emblema.gif){kind=small}
A Rábaköz földművelő népe a jól termő, vízjártaföldek
magasabb részeire, a hátakra építette a falvakat. A vízszabályozás előtt itt is
gyakran váltottak medret a folyók. Elhagyott vagy pusztult falvak helyét jelző
dűlőnevek szinte minden falu határában vannak. Rábaszentmihálytól keletre, a
szántóföldek között áll egy képoszlop, amely a töröktől, feldúlt, soha újjá
nem épült Homoród község helyét jelöli ma is. A vidék sokat szenvedett népe
állíttatta a szép téglaoszlopokat Rábaszentmiklóson a falu közepén és Bodonhelyen
a templom mellett is.
A rábaköziek a szabályozás előtt, a lassú áradást is kibíró, sövényfalú
házakat készítették leggyakrabban. A víz elvonulása után csak újra tapasztották,
meszelték a falakat és mehetett az élet tovább. Még az első templomok is így
épültek. Ma már csak melléképületek, ólak, kerítések készülnek így. Földből
építettek a szárazulatokon később is. Kalodába vert föld a tömésfal. Villával
fölrakott szalmás sár a fecskerakás, vagy rakott fal. Megszáradva keményebb, mint a
beton. A Tóközben és attól délre, a Rába mentén volt gyakori. Föl lehet ismerni a
ház alakjáról. Ahol a falak lefelé szélesednek és kifelé tartanak, mintha
erődítmény lenne a ház. ott biztosan sárból rakott a fal. A ház belsejében ezt nem
lehet látni, belül egyenesre vágták még száradás előtt. Nagygazdák, nemesek is
építettek földből. A XIX. század közepére már megjelent a szárított földtégla
a mór vagy mugli, vele együtt az égetett tégla. A gazdák, uradalmak helyben, a falu
határában vetették és égették a téglát és a hódfarkú cserepet. A nádat igen
korán fölváltotta a tetőkön a cserép, különösen nagy tűzvészek után, mint
Bogyoszlón.
A Rábaközben általánosan elterjedt az út vonalára, fölfűződő orsós útifalu
szerkezet. Az "orsó " bővületében áll a templom. A két oldalt, széles
csordahajtó út mellett fésűs beépítésben állnak a házak, amelyeket kiépítenek
az utcavonalra. Ritka az előkert. Inkább a jól kiárkolt széles utak melletti ligetes,
gyümölcsfákkal ékes utcaképek jellemzőek. A portán soros elrendezésben egymást
követik a lakó és gazdasági épületrészek. A pajták a telkek
"lábjában", szinte gyűrűbe fogták régen a falut. A nagyállattartó,
takarmányozó gazdálkodásra jellemző településképeket mutatnak a rábaközi falvak
és mezővárosok gazdanegyedei (Csorna, Farád, Szil, Rábatamási, Bogyoszló).
A hagyományos épületek deszkaoromzatosak, vagy tűzfalasak. Gyakori még ma is a szép
téglapilléres, íves tornác. A főutcákon sok az L alaprajzú ház is. Ennek rövidebb
szárnya párhuzamos az utcával, az utcai bejárat középütt van, két-két ablak
között. Ez középfolyosós ház. Polgárosodott, módosabb falvakra jellemző.
Érdekes, hogy mindkét típusnál megfigyelhető még a "füstös ház"
emléke: a konyha előtere nem szolgál bejáratul a szobákba, minden lakóhelyiség a
folyosóról nyílik. A házakban sok helyen még áll a szabadkémény téglaboltozata
és szép domborúfaragásos, datált mestergerendák vannak a szobákban.
A Rábaközből Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba Bogyoszlóról, a Megyesi család házát vitték el. Szép épületegyüttesek maradtak még Bogyoszlón is és sok rábaközi faluban. Dacolnak az idővel és nyugalmat árasztanak.
A kúria szó építészeti emlékeink közül a vidéki nemesség, a
kisnemesség háza, lakhelye. Sokszor szabadonálló épület, a barokkos udvarház
reformkori változata, gyakran gondosan telepített kerttel.
A Rábaközben járva, a falvakban sétálva érdemes felfigyelnünk a későbbi
irodalomban " úrilak "-ként is említett kúriákra, mert sajátos kedves
színfoltjai ennek a tájnak.
Kapuvár, Mihályi, Dénesfa, Egyed, Szany, Rábasebes kastélyai egy terület védelmét
szolgálták, majd átalakultak egy-egy főúri család lakhelyévé, vagy eleve lakásnak
épültek. A kúriák közt is voltak védelmi szerepet is betöltő udvarházak, amiket a
későbbiekben átépítettek, s jónéhányat a XVII-XIX. századi kisnemesség eleve
lakóhelyként épített.
A Rábaközben járva, a falvakhoz közeledve feltűnhet mindenkinek a falu fakorona
szintjéből kiemelkedő öreg facsoport. Ott lehet keresni a kúriát! Néhány százada
még tudták, hogy a ház a telekkel kezdődik, s így a kúriákhoz szép nagy telkek
tartoznak. Közelükbe érve látjuk a többszáz éves platánokat, dió- és
fenyőfákat, buxusokat, s mögöttük feltűnik a ház. Ezek a házak leromlott
állapotukban is sugallnak valamit a hajdanvolt építő hazaszeretetéből,
nyugalmából, szabadságából, társadalmi szokásaiból.
Megállva egy-egy kúria előtt - a mellettünk elhúzó autók ellenére is - megérint a
múlt egy érdekes szelete, s ez bőven megéri azt a húsz percet, amit így
elnézelődünk. Érdemes kúriák után kutatva felkeresni a következő falvakat Enese,
Farád, Ikrény, Jobaháza, Kisfalud Magyarkeresztúr, Rábakecöl, Rábaszentandrás,
Sopronnémeti, Szilsárkány.
A templomok, kastélyok, népi házak és kúriák mellett szép látvány a XVIII-XIX.
századi mezővárosok sora, s a kúriáktól eltérően ezek a házak a nyitottabb,
magabiztos, üzletelő falusi polgárt idézik elénk. Ezt érezni Beleden, Csornán,
Egyeden, Szanyban vagy Szilban.
