![[ArraboNet Honlap]](/pic/arrabonet_emblema.gif){kind=small}
A Kisalföld változatos aprótájai közt érdekes, egyéni
szintjelent a Rábaköz. Földrajzi meghatározás szerint a Győri-medence
süllyedékének kistájcsoportja. Délen és keleten a Rába határolja, nyugaton a
Répce, a Kis-Rába folyása mentén a Soproni-síkság kavicstakarójáig terjed,
északon pedig a Rábca vezeti vizét a Mosoni-Dunába. Felszínét a Rába és Répce
lerakódásai alakították ki. Nagyobbrészt sík vidék, északkeleti részét keskeny
parti dűnesávok teszik változatossá, köztük lapos, vizenyős mélyedésekkel. A táj
egész életét a folyóvizek uralták. A vízjárás nagyon szeszélyes volt. Nyáron
alig csörgedezett víz a medrekben, ősszel és tavasszal pedig a hatalmas víztükör
elborította az egész vidéket. A Rábaköz története tele van pusztító árvizekkel.
A veszedelmek ellenére a nép mindig kitartott szülőföldjén és újrakezdte az
életet.
Honfoglaló őseink a győztes bánhidai csata után 906-ban vették birtokukba ezt a
területet. Községeink nagy része árpádkori eredetű. Szép emléke ennek a kornak az
árpási templom. A gyepü védelmére besenyő és székely határőröket telepítettek
ide a XIXII. században. Veszély esetén a folyók vizével árasztották el a vidéket.
Így akadályozták meg 1030-ban II. Konrád hadjáratát. A felduzzasztott vizek és a
gyepü mögül támadó határőrök gyorsasága tönkretette a császár seregét.
Ugyanígy járt III. Henrik is 1044-ben. A besenyő származás emlékét ma is őrzik
Rábapatona eredethagyományai, s a lakosok között ma is kimutatható antropológiai
vizsgálatokkal.
Őseink megtalálták életlehetőségeiket a vizek között. A gyűjtögetés, halászat,
vadászat mellett okosan gazdálkodtak is. Földet művelni csak az áradásokból
kiemelkedő gorondokon lehetett. Ide települtek a falvak is. Gazdaságuk alapja az
állattartás volt. A változatos parktájban szinte összeértek a községek, uradalmak
hatalmas legelői, s ezeken ezerszámra élt a jószág. Az állatok a híressé vált
soproni, győri, kapuvári, csornai vásárokon cseréltek gazdát, hazai és osztrák,
német, olasz, cseh cenzárok kezén. Szinte hihetetlen bőségükről tanúskodnak a
XVIII-.XIX. századi vásári jelentések. A csornai vásáron például eladtak 700
ökröt, 200 borjút, 300 bárányt, 600 sertést, 150 lovat. Mindezt súlyban kifejezve
2700 tonna hús cserélt gazdát.
A múlt században a folyók szabályozásával új korszak vette kezdetét. A régi
vízivilágot a Rábaközben is a kulturtáj váltotta fel. Az 1885-ben megindult
Rába-szabályozással a kanyarulatokat levágták, 80 átvágással a medret
kiegyenesítették, 48 km-rel megrövidítették. Felvirágzott a földművelés,
minőségi állattenyésztés, az országos átlagokat jóval meghaladó eredménnyel.
Rábaközi vagdalásos hímzés
A régi kézművesipart ma is híressé teszik a csornai kékfestők,
a döri fazekasok, a rábaközi pereckészítők. A nagy teljesítményű modern malmok
mellett a régi molnárélet emléke a gyórói vizimalom, amely mára sajnos rommá lett.
Néphagyományaink gazdagságát mutatják a szanyi színes népviseletek, a híressé
vált höveji csipke, pókozásos fehér hímzés, a rábaközi gyapjúhímzés,
tájjellegű táncainkat a szanyi, szili, kónyi tánccsoportok. Népdalaink,
népmondáink értékes egyéni változatot jelentenek.
Döri korsó (1863)
A Rábaköz ontja értékeit a mai ember számára. Táji szépségeit, történelmi emlékeit, hagyományait, művészetét csak meg kell ismernünk, meg kell látogatnunk, hogy megszerethessük.
