![[ArraboNet Honlap]](/pic/arrabonet_emblema.gif){kind=small}
A Rába a Répce és a Hanság maradványvizeivel nagyjából
behatárolt Rábaköz, folyók által feltöltött, majdnem teljesen sík vidék.
Tengerszint feletti magassága még a ritkán előforduló, igen enyhe dombhátakon sem
haladja meg a 130 m-t. A tájegységben járva lépten-nyomon tágas, zöld rétek,
legelők és szántóföldek váltják egymást. Ezt az egyöntetű tájképet
facsoportok, kisebb ártéri erdők és vízparti füzesek törik meg. Nagyobb
kiterjedésű erdőt a Rábaközben nem is találunk: Területét kismértékben tovább
tagolják a tájat keresztülszelő erek, csatornák, kanyargó holtágak, töltések és
árterek.
Állatvilága főként apróvadakban bővelkedik. Egykor gazdagabb halállománya még ma
is jó lehetőséget biztosít a sporthorgászoknak. A Rábaköz gyalogtúrázásra
kevésbé népszerű célpont, mint egy nagy erdőség vagy hegyvidék, de aki a fent
bemutatott tájat kedveli, itt is örömét lelheti néhány órás sétában, esetleg
egész napos gyalogtúrában.
A tájegység keleti felében kanyarog a Rábaköz egyetlen
turistaútja, melyet a győri természetjárók alakítottak ki. Tulajdonképpen a
szomszédos Sokorói-dombvidék utolsó nyúlványánál - Győr-Ménfőcsanaknál -
véget érő piros sávjelzés meghosszabbításával, Ménfő vasútállomástól az
észak-hansági Kimle vasútállomásig tart. Az egész útvonal közel 60 km hosszú,
melynek fele a Rábaközön halad keresztül.
Ismertetésünkben a rábaközi útvonalszakaszt tárgyaljuk.
A ménfői vasútállomástól (Győr központjától néhány km-re délnyugatra,
Pápa irányában) kiindulva egy kistájegységben, a Marcal-medencében járva
haladhatunk. Koroncó faluba beérve átmegyünk a Bakony-ér hídján, ahonnan
már jól látható a község római katolikus temploma. A műemlék jellegű barokk
épület megtekintése után - melyet belülről is érdemes megnéznünk - nyugati
irányban a Marcal felé vesszük utunkat.
A Marcal hídján átérve nemsokára a Marcal-csatornát érjük el.
Túránk réteken vezet keresztül. Közben fűzekkel, bokrokkal benőtt
medermélyedéseket találunk, néha pedig magában a mederben vezet utunk. A kisebb
erdőfoltok mellett szántóföldekkel találkozunk, olykor apróvadakat láthatunk, sőt
még róka is megfordulhat errefelé.
Néhány km megtétele után a távolból már látható a Rába töltése, s azontúl -
az ártéri erdők mögött - Rábapatona és Mérges házai terülnek el. A Rábát
gyönyörű galériaerdők szegélyezik, uralkodó fafajai a nyár és a fűz. A
töltések közelében itt különösen sok a holtág, amit errefelé
"döglött" Rábának neveznek. A holtágak hűen megőrizték a kanyargó Rába
emlékét, de a feltöltődés következtében bennük a víz egyre sekélyebb lesz,
idővel a medret benövi a vízinövényzet.
Utunkon a Rába árterét csak a mérgesi hídnál érjük el, melyen átérve
felkapaszkodunk a túlparti töltésre. Előttünk a temető és a falu szélső házai. A
település csak a Rába szabályozásakor került át a bal partra, miután a folyó
kanyarulatát átvágták. Mérgesre nem megyünk be, hanem a töltésen délnyugati
irányban továbbsétálunk. Balról a folyó és ártere kísér, jobbról rétek, fás
ligetek és szántók váltogatják egymást. Alig félórás séta után Rábacsécsénybe
érünk. A főutcán haladva megtekinthetjük a XVIII. századi eredetű barokk templomot.
Pár száz méter után északnyugatnak, a Kónyba vezető műúton haladunk tovább, míg
el nem érjük a Lesvári-csatornát. Innen balra tartva a Barbacsi-csatorna
partján előbb nyugatnak, később északnak fordul az utunk. A táj itt főleg rét és
legelő: A vidék ma is híres szarvasmarhatartásáról. A Kónyba vezető műutat még
ma is "csordahajtó útnak" hívják. A rétek közti bokrokból, fasorokból
őzek, fácánok riasztanak, a medrekből vadkacsák kapnak szárnyra.
A Barbacsi-csatorna partján továbbhaladva érjük el a kónyi Tündértót. Medre
a kónyi Hany tőzegjének kitermelésével keletkezett, nád, sás és bokrok övezik
partját. A tó partján, a nádas közé érve egész vízivilág tárul elénk minden
varázsával. Érdemes itt elidőzni bóklászni vagy éppen csendben figyelni a
természetet. A tavat elhagyva rétek, majd nyáras erdők szegélyezik utunkat. A
réteken csakúgy, mint már korábban gémeskutak, legelésző gulyák mellett haladunk
el. Az éren átkelve újra nyugatnak, majd északnyugatnak tartunk. Először
Bágyogszovát vasútállomást, majd innen egy km-re a Győr-Sopron országutat (85.
számú út) érjük el. A jelzés tovább folytatódik az országúttól északra, a
Barbacsi-tó felé, de a további útvonal földrajzilag már a Hansághoz tartozik.
Túránkat itt befejezve vonatra vagy buszra szállva tudunk Győrbe visszatérni. Az
útvonal gyakorlott túrázóknak egy nap alatt is bejárható, de akár szakaszonként,
sétákkal is megtehető. A turistaút kerékpárral is végigjárható, mert pár rövid
szakaszt kivéve nem kell a járműről leszállni.
A jelzett utat szintkülönbségek ugyan nem tagolják, de a táj, melyen áthalad;
egészen egyedi, megyénk olyan tájegysége, melyet érdemes megismerni.
