Győrrel való ismerkedésünket a Káptalandombon érdemes elkezdeni. A településközpont mai képe két és fél évezredes folyamatos fejlődés eredménye: az utcák és terek beépítésének vonala, a házak festői elrendezése, az együttes látszólagos szabálytalansága közel sem a véletlen szülöttje. Ma meglepve és furcsálva csodálkozunk rá egy-egy szabálytalan közre, a dombra zegzugos vonalban felkapaszkodó lépcsőkre, az érdekes vonalú kerítésekre és kapukra.

A Káptalandomb minden szegletének sajátos oka, története van-legfeljebb nem mindig és nem mindennek tudjuk a magyarázatát. A dr. Kovács Pál utca ferde vonalú északkeleti házsora mögött rejtőzik például a római városkapú és várfal: a belső várfal további része valószínűleg később épült ki és többször átépítették. A belső várat félköríves bástyaszerű sor védte; e bástyák közül a házak udvarában egyre többet sikerül kibontani (Király u. 5.,7.). A legmagasabb ponton a székesegyház áll: egyik félköríves alaprajzú apszisa román stílusú, még a XII. századból való. A jelentős templomot a gótikában építették át először: a Héderváry-kápolna XIV-XV. századi bővítés eredménye; szentélyében őrzik Szent László XIV. századból származó aranyozott ezüstből készült, sodronyzománc díszítésű hermáját. A templomhajó a XVII. században épült át barokk stílusban; a finom rajzú főhomlokzat a XIX. század elejéről való.

A székesegyház mellett a legutóbbi időkben találtak rá az egykori városi plébániatemplom alapjaira. A kisméretű, egyhajós, félkör lezárású épület valószínüleg már a XII. században működött. A Püspökvár bejárata felett kora reneszánsz, sgraffitóval díszített öregtorony őrködik.A hátsó kertre nyílik az egykori püspöki ebédlő hatalmas, késő gót ablaksora. A nagyméretű nyílást évszázadokkal ezelőtt, egy földrengés után falazták be. Méretei és a faragott kőprofilok gazdagsága sejteti, hogy a Püspökvár kiépítése egykor Európa legjelentősebb egyházi központjainak színvolnalával vetekedett. A káptalan hajdani házában ma Borsos Miklós életművétörzik. A székesegyháztól délre álló telek hosszú ideig üresen állt: a legutóbbi években markáns tömegű, új épület, a Magyar Vagon-és Gépgyár vendégháza épült fel rajta. Az egykori régi papnevelde klasszicizáló homlokzata mögött egyházművészeti múzeum működik.

A Káptalandombról keletre (Dunakapu tér, Gutenberg tér) és délre (Bécsi kapu tér) a lejtős utcácskák térré tölcséresednek. Rajtuk kívül csupán meredek, zegzugos lépcsőközökön kersztül közelíthető meg a Káptalandomb. A Váralja - az egykori középkori város - L alakban veszi körül a belső várat. A reneszánszkori bástyák vonalát ma már csak a gyakorlott szemű helytörténész veszi észre: általában a legapróbb, sűrűn beépített utcácskák - így északon a Bástya utca, délen a Kaszárnya utca (ma Schweidel utca) - jelzik a várfalak határát.

A szabályos, hálós szerkezetű belváros egyetlen, nagy tere a közel négyzet alaprajzú piactér (egykor Fő tér, ma Széchenyi tér). A régi ábrázolások szerint a középkor végén itt álltak a belváros legmagasabb házai: legtöbbjük oromfalas volt, a térre merőleges tetővel. Ma a legkülönbözőbb korú és stílusú házak keretezik az egykori piacot. A Vastuskós ház egyes részei a késő reneszánsz részleteit őrzik. A jezsuiták (ma bencések) kétemeletes rendháza a kora barokk egyszerű stílusában épült; benne az egykori jezsuita patika gazdag stukkódíszei a barokk korból származnak. A fejlett barokk kiemelkedő alkotása a Szt. Ignác-templom és az Apátúr-ház (ma múzeum).

A Széchenyi tér délkeleti sarkából indul a szabályos, egyenes Liszt Ferenc utca - egykor Megyeház utca. Az utcát barokk, klasszicizáló és szecessziós épületek határolják: a sokféle stílusú épület harmonikus, egységes térfalat alkaot. A Liszt Fernc utca nyugat felé a Kazinczy utcával folytatódik; utóbbit a karmeliták templomának íves oldalhomlokzata zárja le. Nemcsak az utcákat érdemes azonban végigjárni; szépek és gondozottak a tömbbelsők és átjárói is. Különösen megkapó az egykori Zichy-palota árkádos udvara. A Kazinczy utcának és Liszt Ferenc utcának északi megfelelője a Király utca és Rákóczi utca. Előbbi legjelentősebb épületei közé tartozik a késő barokk ún. Napóleon-ház és az egykori Esterházy-palota háromszög alaprajzú tömbje melyben a Városi Művészeti Múzeum XX. századi és kortárs művészetet bemutató képtára kapott helyet, 1997-ben, és itt kerül megrendezésre "A grafikai művészetek mesterei" - Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennálé. A Rákóczi utca híressége a középkori eredetű Magyar Ispita: e ház két, egymáshoz kapcsolódó, loggiás udvarral is rendelkezik. Árnyékos-fényes belső architektúrájuk az olaszországi paloták hangulatát idézi. A Rákóczi utcától még északabbra húzódik az Apáca utca, a Káptalan zenészek házával és az orsolyita rend barokk templomával és kolostorával. A Széchenyi teret észak-dél irányban a hajdani Alsó-Duna utca (Czuczor Gergely utca) és Teleki utca - régebben Közép utca - veszi közre.

A derékszögű utcák által határolt, szabályos tömböket a legtöbb helyen tört vonalú, szabálytalan utcácskák és közök vágják át. Ilyen a Sarló köz, a Szabadsajtó utca, a Gyógyszertár utca, vagy éppen a térré szélesülő Nefelejcs utca, melyet keletre a ferencesek egykori templomá-ból és rendházából átalakított vármegyeház zár le.

A győri utcák szabályosságát a jellegzetes sarokerkélyek törik meg: ezeket a késő reneszánsz óta egészen napjainkig szívesen építik. Találunk közöttük egy szintet átfogó, alacsony, tömzsi kialakításút, hengeres alaprajzzal (Liszt Ferenc utca 20.), vagy éppen szögleteset (Bécsi kapu tér 12., Altabak ház). A Széchenyi tér 4. (Vastuskós-ház) íves sarokerkélye kétemeletes, és cseréppel fedett torony koronázza.

A belváros déli tömbjei a XIX. század elejétől kezdve épültek be. Hogy milyen lendületes volt e területek fejlődése, mutatja, hogy a házak nagyobb részét az elmúlt másfél-két évszázadban többször is átépítették. A Baross út egyszerűbb, egyemeletes, korai, historizáló házait a legtöbb helyen magasabb, nagyvárosiasabb házak váltották fel (Baross út 21.). Ezek az épületek már a késői historizmus stílusában épültek, erőteljes, függőleges hangsúlyokkal, gazdag architektúrával. Az utcasarkokra kupolákat, tornyokat építettek: az egyre távolabb megismétlődő kupolák, tornyok a városkép mélységét és végtelen gazdagságát érzékeltették. Mindebből a pompából az új városháza és környékének beépítése (1890-1905) őrzött meg a legtöbbet. Az együttes, egységes épületeivel, a tetők kupoladíszeikkel, az egymásba érő terek egyetlen, hatalmas építészeti-tájépítészeti alkotás hatását keltik. A késő historizmus építészetével párhuzamosan a szecesszió stílusában is építettek Győrben: a belvárosban azonban e korszaknak alig maradt emléke. Érdemes felkeresni az Aradi vértanúk útján a 19. sz. házat, melynek szép lépcsőháza, növényi indákat mintázó, szörnyeket formázó korlátja, íves-egyenes nyílászárói különös hangulatot árasztanak. A Szent István út szép szecessziós palotái közül már csak a híres Hilbert-ház (Szent István út 39.) áll; a "tulipános iskola" Révfalu kapujában fogadja az odalátogatót (Rónai Jácint utca 24.).

Írta: Dr. Winkler Gábor

© ArraboNet 1996-1999. Minden jog fenntartva.